Létrehoztam, hogy megmutathassam. Magamat. A munkáimat. Hogy megismerd mik születhetnek fonalak és tűk találkozásából. Mindegy, hogy horgolótű, vagy kötőtű. A lényeg, hogy készítsd, és szeresd. Az első láncszemtől az utolsóig. Hiszen az elkészült munka egy kicsit Te vagy. Amíg készül csak rá figyelsz. Még ha nincs is a kezedben, a fejedben akkor is ott csücsül. Várja, hogy újra kézbe vedd, és növekedhessen, születhessen. És az az öröm, amit elkészültekkor érzel. Felülmúlhatatlan. Leteszed, megnézed, kezedbe veszed, simogatod, mustrálod, elhelyezed a fotózáshoz, és végül elbúcsúzol tőle...És máris azon kezdesz gondolkodni, hogy mihez kezdjél, mit készítsél. Hajt a vágy, hogy újra alkoss.
Megláttam egy képet a neten. Egyből megtetszett és járt az agyam, hogy hogyan kellene megcsinálni. ÉÉÉÉS sikerült. L.-nek pont jó! Micsoda véletlen. :)
