Létrehoztam, hogy megmutathassam. Magamat. A munkáimat. Hogy megismerd mik születhetnek fonalak és tűk találkozásából. Mindegy, hogy horgolótű, vagy kötőtű. A lényeg, hogy készítsd, és szeresd. Az első láncszemtől az utolsóig. Hiszen az elkészült munka egy kicsit Te vagy. Amíg készül csak rá figyelsz. Még ha nincs is a kezedben, a fejedben akkor is ott csücsül. Várja, hogy újra kézbe vedd, és növekedhessen, születhessen. És az az öröm, amit elkészültekkor érzel. Felülmúlhatatlan. Leteszed, megnézed, kezedbe veszed, simogatod, mustrálod, elhelyezed a fotózáshoz, és végül elbúcsúzol tőle...És máris azon kezdesz gondolkodni, hogy mihez kezdjél, mit készítsél. Hajt a vágy, hogy újra alkoss.

2014. június 26., csütörtök

Az első. Ezzel kezdődött minden. :)

Ez volt az első, teljesen befejezett kötésem. Lány már a pocakalbérletben lakott. Jött a fészekrakás ösztöne, és elkezdtem kötni. :) Egy igazán kedves, örökemlék takarót akartam készíteni neki, ami majd kellemesen betakargatja a babát. 
Nem a világ legszebb takarója, sőt tuti lehetett volna sokkal pamutabb fonalból is készíteni, de akkor ezt találtam a legjobbnak. De benne van minden gondolatom, álmom, amit az első gyermek várása ébresztett bennem. :) 
Az bal oldali képen még nem volt meg Lány, és ahogy néztem az ágyra terített takarót, megpróbáltam elképzelni, hogy ott fekszik alatta a babánk. 
A jobb oldali kép meg egy valóra vált álom. Baba és takaró együtt. :)

Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)